2015. március 29., vasárnap

Shigatsu wa Kimi no Uso

Az év animéje? Mindenképp esélyes rá. Már az előző évben is megnevezhettem volna nyugodtan, de jobb szeretek véleményt mondani úgy, hogy az összes részt láttam. És akkor több napos gyászolás után itt is van...
Itt ülök egy újabb remek anime után és megint nem tudom mit kezdjek magammal. Mikor elkezdtem nézni nem egy drámát és hasonló mély tartalmakat vártam, sőt, hanem egy vidám hangulatú animét, amiben főszerepet játszik a klasszikus zene. Az utóbbi egy- másfél évben nagyon szeretek zongora játékot hallgatni, így biztos voltam benne ha másért nem is, de ezért már megéri megnézni. Amúgy az elején pont ezt a vidám hangulatot hozta amire számítottam. Ugye Kousei traumája volt akkor a leglényegesebb, azt hittem ezt fogják ebben a 22 részben megoldani. Ez viszont viszonylag hamar megoldódott, már amennyire meg tudott, mert azért nem kis dologról volt szó. Aztán az anime harmadánál már érezhető volt, hogy Kaorival nem úgy lesz minden, ahogy azt mi szeretnénk és körülbelül a felétől egy egyre komorabb hangulat jelent meg, hozzáteszem, szerintem gyönyörűen felvezetve a drámát. Persze, lehet mondani, hogy 14 évesek nem drámáznak meg filóznak ennyit, de ha én a két főszereplő helyében lennék simán nyafognék, drámáznák és filóznék ennyit. A vége felé sajnos egyértelmű lett, hogy mi is fog történni, de én esküszöm
az utolsó pillanatokig reménykedtem. A történet, szerintem jól haladt, szép lassú tempóban, sőt, talán már kicsit sokszor túl lassan, túlságosan is sokszor megkerülve egy adott témát. Amúgy konkrétan maga a történet gyönyörű volt, nekem nagyon tetszett, hogy Kousei életét, hogyan meg tudja változtatni az, hogy az édesanyja mit szeretne még a halála előtt elérni és hogy az első szereleme mit szeretne elérni a halála előtt. Szerintem ez csodás. Tényleg. Visszatérve a végére, nem tagadom az utolsó két részt konkrétan végig bőgtem, és annyira reménykedtem abban, hogy tudnak még együtt játszani, de ezt már csak a képzeletben tudták megtenni és ahogy Kaori meghúzta a vonót nálam akkor tört el minden. A levele pedig vitt mindent. Remélem az ova, ami majd jönni fog egy kicsit tovább gondolja a történéseket és bemutatja, ki hogyan boldogult később.
Karakterek terén ugyan nem brillírozott szerintem az anime, nem voltak túl kimagaslóak, és talán pont ez miatt lehetett őket annyira megkedvelni. Mert tényleg "tucat" emberek voltak és könnyen lehetett azonosulni a karakterükkel. Magyarul különösebben nem szerettem meg senkit, de mindenkit kedveltem. Kousei nagyon érdekes, mert végül is
sokat fejlődött, de mégsem. Bátrabb lett, úgy érzem kicsit jobban túl tudta tenni magát a dolgokon, de közben meg még mindig ez a "magam sem tudom mit is akarok és hogyan is csináljam" karakter maradt. Kaori nagyon energikus volt, nagyon szimpatikus volt az, hogy tudva, hogy meghal nem depizett be, hanem igen is élte az életét, és mindent megtett, amit meg akart. A pozitívumát pedig próbálta Kouseire is ráakasztani, ezzel segítve neki. Tsubaki is egy érdekes karakter volt. Ugye ő az a szomszéd lány, aki szereti a főhősünket, de nem tud mit tenni, mert, akit szeret az mást szeret. Alap esetben nem szoktam kedvelni az ő karakterét, mert ne rondítson már bele a főhősök szerelmébe, de annyira tudtam sajnálni őt is. Olyan sok minden jót akart mindig tenni Kouseiért, még ha sokszor nem is ment neki, vagy csak összezavarta őt. Nálam esélyes az év legjobb mellékszereplője címre. Watari volt az egyetlen olyan karakter, akit talán nem kedveltem annyira. Sokszor csak feleslegesnek éreztem, és most nem a kapcsolata miatt Kaorival, hanem úgy általában. Valahogy nem segített senkinek, csak úgy volt.
A grafika gyönyörű volt, az élénk színek, amiket használtak  a tavaszt juttatták nekem eszembe. Talán egy kicsit sok chibi formát használtak, de azokat inkább csak akkor mikor egy kicsit megtörve a drámaiságot átmentek egy kicsit vígjáték fílingbe. A zenékről, egy zenés animénél kicsit kár taglalni, mert hihetetlen jók voltak. Az első ending és a második opening egy kicsit gyengébb lett, de az első opening és a második ending valami fantasztikus volt. Az endinget meg sokszor végig se tudtam hallagtni, mert majd beletört a szívem. A sok klasszikus zene meg igazi felüdülés volt a füleimnek. Gyönyörű volt az összes zongora játék és a hegedű hangját is kezdem megkedvelni.
Összességében? Kell ezek után bármit is mondanom? Gyönyörű volt! Hatalmas kedvenc 10/10

2015. március 20., péntek

Psycho-Pass 2

Fúú emberek, hogy én erre mióta vártam... És végre eljött ez az idő és ledaráltam a részeket.
Igaz, nagyon félve kezdtem bele, mivel elég sokan írták, hogy nem túl jó, meg hogy csak több bőrt akarnak lehúzni róla. Ebben részben igazat adok, de nekem hihetetlenül tetszett ez az évad is. Nem kellett 24 óra ahhoz, hogy befejezzem, szóval szerintem ez elmond mindent. A történet cirka másfél évvel az első évad után kezdődik, ahol az akkori újoncok már jól összeszoktak. Rögtön az elején belecsaptak a lecsóba, nem voltak és nem is feltétlenül volt szükség felvezető részekre és rögtön elkezdődött a fő szál. Én bevallom az első pillanattól kezdve imádtam ezt az évadod is, de tagadhatatlanul több sebből is vérzett. Egyrészt a komolyság és a mélység helyett inkább a rengeteg véres, sokkoló jelenetre mentek rá, amik néhanapján még engemet is elborzasztottak. Másrészről pedig az ellenség egésze is valahogy olyan kétes maradt számomra. Elmondtak róla mindent, de valahogyan nem tudtam beleélni
magam a karakterébe, nem úgy mint például Makishimánál. Más szóval nem igazán tudtam egészen komolyan venni őt. Egy egyszerű bosszú szeretett volna lenni az övé, de nem tudott 100%-ig meggyőzni. Sok volt benne a hosszú és értelmetlen monológ, aminek a végénél már azt se tudtam, hogy mi van. Néhanapján még rendesen össze is zavartak. Aztán volt benn még pár logikai hiba, amit szintén nem tudtam hova rakni. Például az elrabolt ügynöknél nem szüntették meg a dominátor használati jogát, mert a színképe tiszta volt, pedig egyértelműen rossz célokra használta, míg Akanénál egyszerre megvonták a jogot, mikor egy kicsit ellenmondott a Sybilnek. Persze értelemszerűen enélkül nem mehetett volna a sztori, de akárhogy nézzük ez egy óriási marhaság, ami egyszerűen szúrta a szememet. A vége egy kicsit kiábrándító lett, valahogy megint olyan puff bele és kész. Ezek ellenére is nagyon imádtam ezt az évadot is, és szerintem nagyjából hozta az előző színvonalát, csak hát talán a rövidsége miatt nagyon siettek vagy nem tudom...
Akane egyrészről rengeteget fejlődött, már az első évadban is és itt is, másrészről meg még mindig kicsit tesze tosza maradt, de még mindig nagyon imádom a karakterét. Valahogy az is kicsit melengető volt, hogy elkezdett cigizni és így próbált egy kicsit Kougamtól segítséget kérni. Ez olyan kis aranyos volt :'D Mika karaktere már az első pillanattól irritált, mindig csak nyavalygott, keverte a szart, bár mindhiába. Mikor neki is megmutatták azt, amit Akanénak konkrétan kiakadtam, hogy neki most mééééér, de a reakciója nagyon meglepett. Őt amúgy egy teljesen felesleges és irritáló karakternek gondoltam. Sakuya volt a legnagyobb meglepetés. Először egy kicsit Kougami kettőt láttam benne, már nagyjából meg is kedveltem a titokzatossága és a kicsit fura szokásai ellenére is, és akkor hirtelen kiderült az igazság róla és fúúú. ÉS utána meg teljes gyűlölet. Kirito mint főellenség szerintem kicsit "hibás". Persze jó volt jogos! oka a felháborodásra, de mégis inkább csak egy kis piti kis bűnözőnek hatott szerintem. Igazából ők lennének, akiket fontos kiemelni, a többiek vagy nem lényegesek annyira vagy nem igazán változtak.
A grafika szerintem érezhetően romlott, nem fordítottak rá annyi időt, de még így is teljesen korrekt és szép lett. Az op és az ed terén hangzásilag megmaradtak a beváltnál. Az opening nagyon emlékeztetett még a legelsőre és a végére nagyon megtetszett. Az endinget ismételten az EGOIST adta elő, a fanok és köztük az én legnagyobb örömömre. Sajnos mikor először meghallottam nagyon nem tetszett, de Egoist meg minden, úgyhogy elkerülhetetlen volt, hogy előbb- utóbb ne imádjam meg és ne legyen óriási szerelem ez is.
Összességében én ezt az évadot is legalább ugyanannyira élveztem, mint az elsőt, annak ellenére, hogy nem ezt vártam és több sebből is vérzett. Ezt valószínűleg már csak a film fogja orvosolni, amit hihetetlenül várok már! De részemről ez is 10/10.

2015. március 18., szerda

Anime kihívás 2015 felhívás


Ahogy ma böngésztem a facebookon velem szembe jött egy link a MAL-tól, hogy jelentkezzek a 2015-ös anime nézős kihívásba. Több sem kellett, azonnal rámentem a linkre, hogy megnézzem mit is takar ez az egész, és mivel nekem megtetszett gondoltam megosztom magyarul másokkal is, hátha más is kedvet kap hozzá akár ott, csak esetleg nem érti a feladatot vagy akár a saját blogján:

2015. március 8., vasárnap

Shingeki no Bahamut: Genesis

Hogy mi fáj a legjobban? Hogy én ezt majdnem nem néztem meg... Mit hagytam volna ki! 
Igazából egy gif miatt kezdtem el nézni, hihetetlenül megfogott a karakter kinézete és úgy voltam vele látnom kell. Szerintem még aznap este neki is láttam az első résznek, ami försz of oll egy nagyon nagyon kellemes hangulatú, viccesebb slice of lifenak nézett ki. Másodszorra pedig egy vérbeli fantasy, ahol a démonok, az angyalok, az emberek de még az istenek is bőven szerepet kaptak. Maga a történet nem volt egy nagy was ist das, de fordulatokban gazdag volt, ami hihetetlenül feldobta az egészet. A két főszereplőt is igen érdekesen kapcsolták össze, jó volt köztük ez a viszály, amit nagyon jól beleszőttek a történetbe. Úgy érzem végig sikerült a sztorira összpontosítaniuk, tényleg csak pár eset volt, amikor semmi értelme nem volt a történéseknek. Szerintem poénokban is gazdag volt, amik legtöbbször a karakterek jelleméből fakadt. Elmaradt a semmire való hárem, mondjuk nem is lett volna kikkel létrehozni és a szerelmet sem erőltették, de nyilván nem maradhatott el egy icipicit, főleg a végéből :) Talán a közepe felé éreztem egy kis süllyedést, mikor nem tudtam, hogy akkor ezzel most mit is akarnak kezdeni, de a végére szépen felhúzta magát és egy pillanatot nem tudtam unni a kalandos útjukból. A finálét és úgy az egész végét nagyon látványosnak tartottam, és a végén már én is szomorú voltam Amira miatt, hogy szegényt így átbaszták... 
Szóval akkor a karakterek teljesen okésak voltak, imádtam mindenkit. Favaro volt a fő főszereplő, akit nagyon bírtam a viselkedése és a humora miatt, de közben meg mégis nagyon rendes és kedves volt, bármikor lehetett rá számítani. Kaisar nekem először nagyon unszimpatikus karakter volt, mindenbe belemászott, kotnyeleskedett és a túlzott igazságérzete már kissé idegesítő volt. De az idő nagy úr és a végére már megkedveltem őt is, de még a végén is ő volt nekem a leggyengébb láncszem, nem tudom miért. Amirat már az első pillanattól kezdve imádtam, a gyermeteg karaktere eszméletlen édes volt, de a kis butuskasága ellenére is hasznos karakternek tartottam azért. Nyilván nagyon hiszékeny volt, és egy pöppet idegesítő is a folytonos ismételgetésével, de szerintem ebben rejlett a bája. Én nagyon megszerettem őt. Rita csak később csatlakozott be, szerintem ő ilyen "se veled, se nélküled" karakter volt, mert nem sok értelme volt, hogy ott volt, tényleg csak a végén volt nagyobb szerepe, de ha nem lett volna, akkor is rossz lett volna. Érdekes, hogy a démonokat most jobban csíptem, mint az angyalokat. Nagyon beképzeltek voltak és nem is értem mit ettek rajtuk az emberek... Aztán persze a démonok is gecik voltak, de na...
A grafika valami csodás mesés volt, nagyon jól meg volt animálva az egész, nagyon látványos volt minden. Az opening igazából tetszett is meg nem is, a sorozathoz nagyon illett, de én a való életben nem nagyon szeretem az ilyesfajta zenéket. Az ending viszont máris én voltam, annyira csodásmesés volt az is. És van belőle olyan ahol csak zongora kíséri. Hát csak ömlengeni tudok.
Összességében egy hihetetlenül jó anime volt, nagyon jó karakterekkel, jól kidolgozott világgal és jó grafikával. És mindezt egy mobilos kártyajáték alapján... Hát le a kalappal... Ugyan nem tudok rá maximumot adni, de a kilenc pontot az elejétől a végéig megérdemli. 9/10

2015. március 1., vasárnap

CHiCO with HoneyWorks - Ai no Scenario [magyar]


Szám: Ai no Scenario
Előadó: CHICO
Dalszöveg/zene: HoneyWorks
Anime: Magic Kaito 1412 (OP2)
Megjelenés: 2015/02/04

Hihetetlenül beleszerelmesedtem ebbe a dalba és nem bírtam ki nem elkészíteni, pláne nem az eredeti videóra :)