2015. február 28., szombat

Pinocchio

Sosem voltam az a sorozat fan, egyszer volt életemben, hogy a Barátok köztre rákaptam, de igazából ennyi. Néha napján viszont megejtek pár live actiont vagy doramát, de nagyon nagyon ritka. Viszont ez szinte kiáltott értem. 
És amúgy milyen jól tette. Azért nem igazán szeretek ázsiai filmeket nézni, mert nekem mindig sok a színészkedésük. Annyira erőltetik, hogy már fájóan szembetűnő. Viszont azzal a kevés tapasztalatommal elmondhatom, hogy a koreaiak mások. Legalábbis az én szememben. Akár ezt nézzük, akár a régebbi Pasta című sorozatot. Itt is 20, részenként egy órával áldottak meg minket. Az első rész amolyan felvázoló epizód volt, bevallom nem is értettem, hogy most mi van, mert mondom ez nem az amit én vártam. Aztán a második résztől már pontosan az volt, amire én vágytam. A két főszereplőt egészen gyerekkoruktól kísérhettük végig, ebben a szerintem nem mindennapi történetben. Lehet, hogy csak nekem újdonság ez, de szerintem baromi érdekes története volt és tele volt fordulatokkal is.
A történet röviden valahogy úgy lehetne összefoglalni, hogy Choe Dal Po életét teljesen tönkretették a riporterek és valamilyen úton módon (most azt nem akarom lespoilerezni hogyan) egy idős emberhez került, aki örökbe fogadta őt. Ennek a bácsinak van egy unokája, Choe In Ha, aki pinokkió szindrómában szenved, tehát ha hazudik akkor egészen addig csuklik, amíg be nem vallja, hogy hazudott. De nem lenne igazi dráma ez a sorozat, ha ez a lány nem annak a riporternek a lánya lenne, aki annak idején tönkretette Dal Po életét. Később mindketten riporterek lesznek, és megpróbálják Song Cha Ok riporternőt csődbe juttatni, de nyilván semmi sem az aminek látszik...
Naszóval, akkor mégegyszer szerintem marha izgalmas és érdekes története van. Nem sietik el a dolgokat, nagyon- nagyon sok vicces, mosolyogatós rész van benne, de végig kíséri egy drámai rész is. A tizenkettedik rész körül azt hittem, hogy vége van a történetnek, valahogy annyira befejezős "szaga" volt neki, meg is lepődtem, mert el nem tudtam képzelni, hogy mi az istent akarnak még csinálni. És mondhatnám, hogy igazán csak itt kezdődött el a sorozat. Az eddig jónak hitt karakterekről kiderült, hogy nem is olyan jó és ez fordítva is. Újra megtörtént egy hasonló eset, mint régen és mivel ez érzékenyen érintette mind a két szereplőnket összedolgozva megpróbálták felfedni az igazságot. Hihetetlenül izgalmas volt, jó persze nem volt ez egy krimi, szóval csak annyira volt áskálódós meg hasonló, ami egy romantikusabb sorozatból kitelik, mivel a szerelem is fontos szerepet játszott benne, bár számomra túúl kevés volt, nekem sokkal több kellett volna, de nagyon imádtam így is. A vége természetesen happy end, az utolsó képkockáknak pedig kifejezetten örültem, bár amilyen szerencsétlen vagyok már előre lespoilereztem magamnak :'D
A színészekkel nagyon meg voltam elégedve. Nem éreztem, hogy túljátszották volna a szerepüket, aranyos kis párt alkottak és úgy érzem működött köztük a kémijjaa is. Az In Ha-t játszó Park Shin Hye szerintem jó munkát végzett karaktere megformálása közben. A csuklásai viszonylag élethűek voltak, és sikerült hihetetlenül szerethetővé tennie a karakterét, akire egy percet nem lehetett amúgy haragudni, legalábbis az én szemszögem szerint. A Dal Po-t játszó Lee Jong Seok pedig egy igazi jóképű gyerek volt, hát szerelem volt első látásra :3 Ő is nagyon jól megformálta a karakterét, nagyon tetszettek a mimikái. A karakterről annyit, hogy nem lehetett utálni őt sem, viszont néha nagyon lehet haragudni rá, amiért sokszor akkora hülyeségeket csinál. Főszereplőnek tekinthető még Seo Beom Jo is, akit kedveltem, de messze nem annyira, mint a gerlicéinket. Nagyon tudtam viszont sajnálni, neki semmi jó nem jutott, pedig nem ezt érdemelte. Utolsó főszereplőnk pedig Yun Yu Rae, aki az a tipikus áskálódós kis genya, de igazából mindig megszívta, szóval ő amolyan humorforrás volt nekem. Amúgy baszottul cuki volt. Még nekem is o_o És szeretném megemlíteni még Song Cha Ok riporternőt is. Hihetetlen karakterfejlődésen ment végig és szerintem a végére nem lehet nem szeretni. Talán, ha nem az egyik legjobb karakter volt. És külön poén, hogy a most futó Blood-ban is szerepel és nem bírom megállni a mosolygást, mikor meglátom :D
Összességében? Megint sikerült egy hihetetlenül jó doramát kifognom, amit kb nem bírtam letenni. Nagyon izgalmas, érdekes története volt, szerintem egy cseppet sem volt kiszámítható. A karakterek és az azokat játszó színészek is nagyon jók voltak, nem volt olyan, hogy most azt éreztem, hogy hullámozna a történet vagy valami. Egyedül a romantikus szálra feküdhettek volna rá egy kicsit jobban. 5/5 a részemről.

2015. február 23., hétfő

Hitsugi no Chaika I - II

Szegény Chaika, teljesen elhanyagoltam szegénykét, így nem is készült belőlük külön poszt.
Pedig alapjáraton nem volt egy rossz anime. Gyengém a fantasy viszont nem egy olyan világot láthattunk már ahol létezik a mágia. Ezt mégis másnak mondanám egy kicsit. Nem volt sok válfaja a mágiának, léteztek és félték a mágikus teremtményeket. Szóval a világ nálam már pipa volt. És akkor a történet. Először nagyon nem értettem, és igazából az első évadban konkréten semmi olyat nem árultak el, ami segített volna bármit is megérteni, inkább mindenféle rejtélyt és titkot vetettek fel. Teljesen jól csinálták, mert engem nagyon érdekelt rájuk a válasz. Ezért is folytattam. Közben megismertük a karaktereket, végigkísérhettük őket küldetésükön, egy kis gyengécske szerelmi szálat is kaptunk és néha egy- egy poén is belefért, de úgy az egész történet hangulata mindig egy kicsit komor maradt,
 ami megint csak jó volt. Aztán a második évadnál már a 10 résszel megleptek. A hangulat meg úgy minden maradt a régi, azt hiszem körülbelül ugyanonnan is folytatták. Viszont volt egy óriási hibája a második évadnak: mindent egybe. Tehát amíg az első évadban semmit nem árultak el, addig itt az egy részre jutó maximális információ meghaladta a 120%-t. Fú, ez de jó mondat lett :'D. De viccet félretéve már sok volt. Darálták a részeket is, azt se tudtam már ki, hogy, mi és ráadásul még bejött  pár felesleges szereplő is. És a vége... konkrétan #aztakurva. A jelenet, ahogy Gaz császár újjá született még nekem is sok volt egy kicsit :D Azért az valljuk be elég érdekes volt. Aztán végül a végső harc... Hát ne haragudjon már meg a világ, de egy viszonylag jó animének ilyen gyatra végső harcot adni. Hát röhögnöm kellett. Aztán jött egy gyors drámai váltás, ahol én is megijedtem, de gyorsan biztosítottak és az utolsó képsorai tetszettek, remélem egy ova formájában még egy kicsit tovább foglalkoznak majd vele.
A szereplőkben abszolút kellemesen csalódtam. Chaikától nagyon féltem, hogy a beszéde nagyon fog idegesíteni, de szerencsére nem volt zavaró. Amúgy kedves kislány, nem éreztem hasznavehetetlennek és tehetetlennek, ragaszkodott az elképzeléséhet is szóval szerintem jó karakter volt. Tooru egy nagyon kellemes személyiség, rendes, mindig segít és hasonlók meg persze nagyon türelmes szerintem :'D De amúgy semmi extra nem volt szegény, de mindenképp szerethető. Akarit nagyon csíptem a folytonos heccelődései miatt, de ő is csak kb ennyi, de ugyanúgy nagyon kedvelhető. Fredrica olyan volt is nem is karakter, miután becsatlakozott hőseinkhez inkább csak egy kis humor forrást láttam benne, de mint mindenki, ő is nagyon kedvelhető volt. Szóval elmondhatom, hogy a main karakterek jók voltak viszont a mellékszereplők néhanapján idegesítettek.
A grafika érdekes volt, nem a legszebb, de semmi képen sem ronda. A két évad között pedig semmilyen minőségbeli romlás nem volt. Az opening és ending párosai viszont szerintem botrányosak voltak. És ezt én mondom, aki minden szart meghallgat... Tényleg nagyon nem tetszettek.
Összességében nem volt rossz, sőt, viszont kicsit hülyén volt megoldva a történetvezetése és a vége valami botrányos volt. Az első évadra 6/10-et a másodikra 7/10-et adtam.

2015. február 12., csütörtök

Mondo magazin 2015 február


  • Parasyte 
  • Jigen Daisuke no Bohyō mozi
  •  PSYCHO-PASS 2 
  • Shigatsu wa Kimi no Uso
  • Shingeki no Bahamut: Genesis
  • Amagi Brilliant Park
  • Honto Yajū
  • Cesare
  • Seiyū kisokos 2.
  • Japán Nobel-díjasok 2.
  • Keleti hitvilág 1.
  • Parókafestés trükkök
  • Lara Croft and the Temple of Osiris
  • Theathryhtmn Final Fantasy: Curtain Call
  • Heroes of the Storm
  • KAT-TUN
A poszteren: Psycho-Pass 2 
OMG nagyon bejövős ez a szám, tele van kedvencanimékkel *-*

2015. február 7., szombat

Momoiro Clover Z - Moon Pride


 
Szám: Moon Pride 
Előadó: Momoiro Clover Z
Zeneszerző: Revo, Kosaka Akiko
Anime: Bishoujo Senshi Sailor Moon Crystal
Megjelenés: 2014/07/30

2015. február 5., csütörtök

Ookami Shoujo to Kuro Ouji

A mangával már volt egy kis ismertségem, igaz, mindösszesen két fejezet, de mégis tudtam, hogy mire is számíthatok.
Ehhez képest viszonylag nagy pofára esés ért. Az első két fejezetet korrektül adaptálta, mégis az összhatás nagyon más lett. Ott valahogy viccesnek és érdekesnek hatott az egész és valahogy nem tűnt annyira kellemetlennek a megaláztatás Kyouya részéről még itt már az elejétől kezdve én éreztem magam kellemetlenül tőle. Mondjuk Erika elcsökevényesedett szintjén még meg is tudom érteni, hogy sokáig tűrte. Néha voltak kirohanásai, amikor azt hittem, hogy egy kicsit megleckézteti a barátját, de nem, valami ékszerrel vagy hasonlóval simán kiengesztelhető kis liba szintjén maradt meg. Igazából talán ez volt a legnagyobb probléma vele, mert viszonylag volt egy története is, ahogy Erika a megaláztatások közepette mindenképp be akarta törni Kyouyat, hogy ne legyen már akkora geci. Viszonylag hamar össze is jöttek és ugye ez után volt ez, a be akarom törni/meg akarom szelídíteni ügy. Közben Kyouya múltjában áskálódtunk, az ő traumájával foglalkoztunk és a történet végére ki is derült, hogy mi is áll a háttérben. Az utolsó részekben ellátogatunk egy elmaradhatatlan fesztiválra is, Kyouya édesanyjának városában, akivel természetesen rosszban van és természetesen Erika gyökérsége oldja meg a kettejük kapcsolatát. Szerencsére viszonylag sok vicces momentum volt, ami azért felhúzta az egészet és egy viszonylag normális lezárása is lett, de remélem nem lesz második évad. Már azon is meglepődtem, hogy ez még egy recap részt is megérdemelt.
Nem volt sok szereplő, de nálam inkább a mellékszereplők vitték el az egészet. Erikát igazából egy idegesítő karakternek gondolom. Egy átlagos, szó szerint tinipicsa akit csak az érdekel, hogy legyen valakije, más nem is fontos, hazudozik mint a vízfolyás és nem érzi a hazugságainak a súlyát sem. Voltak pillanatai, amikor azt hittem megembereli magát, de a kicsinyes természete hamar vissza is rántotta. A hangja is túl nyávogó volt szerintem, ez is rátett arra, hogy ne nagyon kedveljem. Kyouya alap esetben pont, hogy az esetem lenne, de már túlzottan szadista volt. És hozzáteszem, szerintem, tök hülye indoka volt rá. Ennyire megalázni akárkit is és túl negatív is volt. Ez nem is lett volna gond, de nem a jó oldaláról lett megközelítve a dolog. Takeru, Kyouya egyik ismerőse, volt a beszt. Nálam ő vitte a pálmát. A kezdeti mély zuhanás után ő húzta fel a sorozatot. San-chan tagadhatatlanul jó barátnő, de a helyében már ötezerszer lekevertem volna Erikának, nem még falazok is neki. Amúgy elég jellegtelen karakter. Kamiya a rosszfiú, akiből jógyerek lesz és becsatlakozik a baráti körbe. Egész kedvelhető lett szerintem.
A grafika shoujo-san szép, semmi extra, de cuki és szép. Ennyi ide bővel elég. Elsőre kicsit gagyinak gondoltam az openinget, de, ahogy egyre jobban a vége felé jártunk azt vettem észre, hogy tetszik, szóval az jó volt. Az ending viszont felejtős.
Összességében? Középszerű. Sokszor átesett a ló túloldalára és már már idegesítő volt a buta karakterei miatt, viszont még így is voltak jó pillanatai. Engem igazából maga az alapszituáció nem zavart, tudtam élvezni az ostoba kényszerhelyzet ellenére is, de 5/10-nél jobbat nem érdemel.